Jelentkezem, naplóstul!
Dátum: 2006.03.27. 18:26
Tárgy: napló 1
Egregia Signora segretaria (e magari, il resto della famiglia),
grazie per l'informazione, speriamo che non sia una bomba... Comunque, sono felicissima, peró, non ho idea cosa potrebbe essere o da chi. (Con quelli che faccio la corrispondenza, lo facciamo via SMS oppure email) Probabilmente niente che non mi puo aspettare fino alla settimana prossima - a proposito, non ci credo!! Mancano solo qualche giorni ed avró le ferie di nuovo! Bello, bello... sono contentissima!
E sono contentissima anche perché finalmente la primavera sembra di esser arrivata!!! Anche qui, al nord, dopo cosi un inverno lungo. Gli ultimi giorni freddi erano quelli dalla finesettimana passata, quando ero ad Ottmaring, li per esempio c'era ancora la neve. Da allora... caldo, non troppo, ma abbastanza per sentire la differenza. Peccato che praticamente da allora sono malata... beh, ormai é giá meglio, ma i primi giorni erano proprio duri. Io invece, sono ancora piu dura, e vero?! :-)
Complimenti con l'esame, significa che da adesso noi parliamo solo in italiano? Vedo, piano piano, tutta la famiglia sta per imparare la lingua... sai, devi davvero vincere quel viaggio in italia - c'é la gara anche quest' anno (semestre)?
Adesso cambio lingua, perché, benché sia propria barava, non so quanto ne capisci... ha már egyszer ilyen ritkán bukkanok fel, legalább értsed... :-)
Szóval már nagyjából jól vagyok, csak náthás, de az még eléggé. Legalább már tudom miért tüsszögök már hetek óta - épp kezdtem aggódni, hogy csak nem allergiás lettem. A hétvége után először csak nyelni és beszélni tudtam nehezen, aztán múlt kedden volt a mélypont, ráadásul el kellet még feltétlenül vánszorognom a könyvtárba, ahol (Murphy) persze pont aznap pont akkor romlott el a számítógépes rendszer, de kivártam, este szerintem lázam is volt, aszpirin, hideg fürdő és bedőltem az ágyba. Másnap egy fokkal jobb volt, azt mindenesetre éreztem, hogy lázam már nincs, csak azon aggódtam, hogy következő nap persze megint a fini kétrészes beosztásom volt, és nem tudtam volna lemondani nagyon, ki volt számolva, ráadásul akkor ment el az étteremvezető is, minden a feje tetején állt amúgy is. Szerencsére bírtam, a két műszak között aludni próbáltam, este az utolsó pillanatban, 11 előtt (elvileg megígérték, hogy 11-kor elmehetek), beesett egy olasz osztálykirándulás, 50 ember az éteremben, mindenki inni akart - nna, mondanom sem kell, örültem, hogy éjfél előtt hazajutottam... cserébe másnap, mikor bírták nélkülem is, kaptam egy fél napot! Még sose örültem fél szabadnapnak ennyire, az volt az első igazi tavaszi nap, napsütés, mindenki az utcán, vagy biciklin, a város is teljesen megváltozott, minden étterem(ecske) előtt asztalok, kerti székek, nagyon hangulatos. Reméltem is, hogy segít a gyógyulásban, egész délután sétáltam meg napoztam.
Másnaptól megjött az eső - de én mondtam is a többieknek, örüljenek, legalább nem hó... :-) Ami rosszabb, az az óraátállítás volt, az hagyján hogy vesztettem egy órát, de hogy 5-kor felkelni... :-) Nehéz, mert még szerintem nem teljesen álltam át, aminek persze reggel iszom meg a levét...
A vendégekkel meg nagyon vicces, mert mindenki más is beteg, egyszer az egyik eltüsszentette magát, aztán jólnevelten elnézést kért, mire én ugyanolyan dáthásan feleltem, hogy semmi gond... :-) Csak az volt a rossz, mikor folyik az ember orra, esetleg még tüsszenteni is kell, de tele van a keze tálcával, tányérral, a lábával pedig épp az ajtót próbálja meg berúgni, de megállíthatatlanul nekiáll folyni taknya-nyála.. ja, és egyik nap a tetejébe még vérezni is kezdett, ilyen még nem fordult velem elő, hogy náthás is legyek meg vérezzen is... az egész konyha ott drukkolt, nem értem, nem láttak még vérző orrot?? :-) este ugye megint fújtam az orrom, mire valaki megkérdezte, hogy csak nem megint vérzik az orrom - neem, nátha!! :-))
Ez a hét pedig tiszta nyugis, csak csüt-pé lesz megint a 230-240-es őrültekháza, de ma pl. 50 reggelink volt.
Még jó is, mert elég sokminden összejött program, ma megyek Condiához (aki 10 percre lakik tőlem), telefonos genegységet tartunk, holnap az új ifjúság keretében rendezendő ifjúsági napról lesz megbeszélés, szerdán vendégségbe megyek, az "office"-os néni (akivel a poharakat törülgetjük, tányérokat pakoljuk, evőeszközt polírozunk...) meghívott néhány embert, de tényleg csak párunkat, úgyhogy nagy megtiszteltetés ám :-), főz, biztos jó lesz... Ja, és a legjobb, kérés nélkül a hétvégét kaptam szabadnak, megint két nap, egymás után, remélem jó idő lesz, és akkor elmehetünk valahova. Szombaton kirándulni készülünk, belelkesítettem a geneket, mert ilyen alkalom nem lesz sok, vasárnapra valaki ma Regensburgot ajánlotta, az is csak másfél óra ide, hátha rá tudom venni Orsit, hogy jöjjön velem... szóval szuper lesz, már nagyon várom a hétvégét - utána pedig majdnem rögtön megyek haza... Olyan hamar elszállt az egy hónap!
Jött egyébként egy másik gyakornok lány, német, a gyakorlattal végez is, Lipcséből, majd elkunyerálom az iskolája címét. Nagyon aranyos, vele is jóban vagyok.
Ja, és még Ottmaringról sem írtam, bár már azóta beszéltünk, nagyon-nagyon jó volt, először is már a tény, hogy két nap, ráadásul egymás után volt szabad. Meg az ilyen fokoláros találkozó is hiányzott már, itt Nürnbergben azért nyugisabb az élet, mint Budapesten... Kb. 150-en lehettünk, elvileg főleg a fiataloknak volt meghirdetve, de genek kb. 12-en voltunk, fiúk-lányok. Annak is nagyon örültem, hogy végre találkozhattam a többiekkel is - a zónából, merthogy itt Bayern az maga egy zóna, vicces, Németország egyben, általában csak az éves kongresszuson van együtt, azt mesélték a genek. Amúgy olyan máriapolis volt kicsit a hangulat, evésnél meg este lehetett beszélgetni, egyébként is lazább volt a program, főleg első nap. Mégis tiszta hulla voltam a végére, az egész napi ékes német nyelvű szakszavakkal dúsított, bár igen érdekes előadásoktól. Egyébként a házasság , család volt a téma, pszichológiai, az ószövetséget elemző, vagy Jézus "családi hátterét" elemző előadásokkal, délután pedig workshopokkal (homoszexualitás, házasság előtti szexuális kapcsolat, válás után, egy szociológiai értekezés a fiatalok helyéről a modern világban, meg egy a házasságról, de nem emlékszem már a címére). Sok variálás után (mely során sikerült egyenletesen elosztani magunkat, fiatalokat) én a házasság előttisre mentem, ahol már a beszélgetés alatt volt egy olyan érzésem, mintha itt lazábbak, liberálisabbak lennének maguk a szülők is. Aztán több emberrel beszéltem, és kiderült, hogy ez egy élő probléma a vallásos, elkötelezett fiatalok között is - érdekes volt látni a "kulturális" különbségeket... még másnap is, a kérdéseknél is előjött, hogy akkor tulajdonképpen mi is az egyház véleményének, hozzáállásának az alapja, háttere... Beszélgettem az egyik nürnbergi fokolarinával, aki egyébként olasz, hogy milyen különbségek vannak magán a fokoláron belül is akár itt, ott, vagy nálunk...
Ottmaringból igaz, nem sokat láttam, csak a központot, mert aztán nem jutott rá idő, majd legközelebb, ha sikerül eljutnom pl. a következő ritironk is lehet, hogy ott lesz. Fura, hogy a falu az tényleg egy kis település, én valahogy úgy képzeltem el, mint Loppiano. Nem is mindenki ismeri a fokolárt...
Szóval, jó kis hétvége volt, hazafele az autóban még az itteniekkel is átbeszélgettük a két napot, aztán az egyik, würzburgi lánnyal beültem fagyizni (bár akkor már fájt a torkom...) amíg nem jött a vonatja.
Több hír nem jut eszembe, a lényeg, hogy helyrerázódtam lelkileg, mert mikor visszajöttem febr. végén, az elején nagyon rossz volt, már elegem volt az egész éttermezésből, a reggelis nőből, aki jó hogy terhes, de azért miért engem kell utálnia (most egyébkét jobban lehet már, mert javult a helyzet...), meg egyáltalán, hogy "csak" gyakornok vagyok, de azért mindent kell csinálni... az zökkentett ki, azt meséltem nektek? hogy az igazgató tartotta a soron következő tréninget, az volt a téma, hogy a vendégekre kell figyelni, teljes odaadással, "ottlenni", külön-külön - már csak az hiányzott hozzá, hogy Jézust látni bennük. Meg eleve, akkor volt már egy elhatározás, hogy rájuk figyelek, nem dühöngök, és utána persze jól ment, és a munka sem volt nehéz, szabadnapok nélkül, egyszerre érkező 240 reggelivel, stb... csak kihívást jelentett.
(Utána pedig fekete-fehér-igen-nem-et játszottam, mert arról volt szó, hogy milyen szavakat kell elkerülni - mint Daddynek is kedvenc DE-je, és beletartozik az "igen" is, inkább "sicherlich" vagy "gerne" - és az elején nagyon viccesen éreztem magam, mert tényleg úgy voltam vele, mint a játékban, ráadásul a sicherlich soha nem jött a nyelvemre, csak álltam, hogy ööö, jó hogy nem igen, de akkor mi is... ) :-))
Na, megyek, puszi mindenkinek! Asszem beszélni csak csütörtökön tudunk, mert addig nem tudom előre, mikor leszek a szobában, de internetre be tudok ugrani most már...
Rita
