Levél: étterem vs. bankett

Ami Németországot illeti, az elején négy hónapig az étteremben dolgoztam, ez főleg reggeliztetést ill. ebédet jelentett, no meg, a fini hajnali hatos kezdést... őszintén szólva, azóta sem hiányolom a reggeli műszakot! Azért volt egy hangulata, és utólag biztos máshogy gondolok majd a stresszes időszakokra és pörgésre, mint pl. a rendszeres vasárnapi menet, a "sunday brunch". Ez azt jelenti, hogy - hétvége lévén - a későn érkező utolsó reggelizők, és a (precíz németekhez méltóan) pontban 12-kor az ajtó előtt toporgó brunch-ra érkezők étterem-letámadása közötti kevesebb, mint egy óra alatt kell az egész termet átrendezni, a büfét lecserélni, asztalokat újra megteríteni... Ám ha az ember túlélte az ezt követő első félórát is, amikor mindenki egyszerre érkezik, rendel inni és várja az ingyenpezsgőt, akkor onnantól tiszta élvezet...! :-) Érdekes az embereket, családokat látni, és - bár a németek sokkal zárkózottabbak az olaszoknál - ekkor alakul ki némi kapcsolat is a vendégekkel.

Áprilistól átkerültem a bankettre: rendezvények előkészítése, lebonyolítása; főleg konferenciák, vagy koktélok, interjúk, ebédek, rendszeres programok (mint pl. egy vacsorával egybekötött, színészek által előadott krimi), születésnapok, eljegyzések, esküvők :-), focicsapatok óhaj-sóhajai júniusban, stb...
A gyakorlatban ez sajnos nem ilyen izgalmas, inkább versenyfutás az idővel, termek villám-díszítése és előkészítése, asztal terítés több száz emberre, kávéfőzés ( de úgy ám, hogy olyan gagyi, hogy 7 percig tart egy adag kifőzése... :-) ), lépcsőzés fel-alá, rohangászás a mosogatók és a bankett között, koszos és tiszta edénnyel teli rekeszekkel, végül hosszú rendrakás és pakolás, illetve hihetetlen mennyiségű pohár törölgetése. Azt hiszem, ez utóbbi a legjellemzőbb; nem fogom elfelejteni, ahogy hajnali kettőkor-háromkor ott ülünk, és a kilencszázhuszonharmadik undok pezsgőspoharat törölgetjük fényesre... :-) Sok a munka, hosszúak a napok, előfordul, hogy 14 órát is dolgozunk; általában 11-et. Ugyanakkor, itt barátságosabb a csapat, mint az étteremben, jobban összetartanak jobb a hangulat is, máshogy azt hiszem ezt nem is lehetne bírni beleőrülés nélkül.
Hál' Istennek ez már lassan az utolsó hajrá, még júniusban váltogatják majd egymást a különböző focicsapatok (VB, tiszta kár belém, nem érdekel a foci), utána pedig újraértékelem az elkényeztetett diákként magától értetődő nyári szünetet. :-)

A munkán kívül is igyekszem élni azért, Nürnberg nagyon hangulatos, sokat utazom a környéken, mivel több embert is megismertem itt, általában nem is egyedül, és úgy alakult, hogy folyamatosan ismerkedem a kultúrákkal: hihetetlen olasz-német különbség, vendégség egy kambodzsai munkatársnál, München egy brazil lánnyal, ír és cseh folyosótársak, dolgoztam (ti. minibárral rohangásztam öt emelet folyosóin) fülöp-szigeteki nővel, mexikói tortillát kóstoltam, az egyik gyakornok sráccal pedig szinte mindig csak olaszul beszélünk. Nemrég szereztem egy biciklit, most mindenhova avval járok, tesztelem a parkokat és napozom, hogy a fehér németek csak irígykednek - és sajnálom, hogy ezekre csak korlátozott időm van, mert hétközben csak a nagy hajtás jut. Néha a gyakornokokkal is elmegyünk bulizni, de valahogy annyira azért nem jó a társaság, mint ahogy Olaszországban összejött. Azért nagyon várom a végét is, főleg a nyarat, mert fáradt vagyok, a fő-fő adventi és karácsonyi szezon rögtön az elején, februártól pedig vásár vásár után, szintén teltház, aztán az egész bankett - legalább egy húzós vizsgaidőszakkal ér fel...

Levél: május

Sziasztok! Ma egész emberi időben végeztem, úgyhogy már most internethez jutottam, juhéé!! Csináltam amúgy táblázatot, Mama tanácsát megfogadva, és írok mindent, jó kis anyag összegyűlt már mostanra is. Jó ötlet volt! El is küldöm, legalább látjátok, hogy mik vannak itt...

Noiék itt voltak, bár nem túl sokáig, pénteken, amim szabad volt, csak este érkeztek mert olyan dugó volt a hosszú hétvége miatt, ráadásul aznap derült ki a bicikli is, amiért még el kellett rohannom, de azért tudtunk együtt is lenni. Szombaton dolgoznom kellett, mert esküvő volt, de hál' Istennek a nehezét megúsztam, mert déltől dolgoztam már. Vasárnap megint szabad volt, aznap együtt voltunk, beszélgettünk, sétáltunk, moziba mentünk, este meg a vendéglátóikkal beszélgettünk. Jó volt látni őket, már régen nem találkoztunk (Noi is elfoglalt lett, most már megértem :-) ) Nagyon tetszett nekik a város, most már tényleg különösen szép, minden zöld.

Itt szuper idő van, a héten egyfolytában 24-26 fokot mondanak, bár sokat nem látok belőle, de azért mikor tehetem, kint vagyok, már egész jó színem van, mindenki érdeklődik, hogy szabadságon voltam-e. Nem, Nürnbergben, bármilyen hihetetlen is... :-)
Ja, és a jó hírt még nem is tudjátok: van biciklim!!!!!!! Pénteken szervezte meg Gianna, lett nekik egy régi, fölös, és elhozta a papája a collegamentora! Annyira örültem neki, azóta mindenhova biciklivel járok, futás helyett inkább mégis biciklizni fogok, meg pakolgatom a pályaudvar előtt ide-oda, hogy fel ne tűnjön. Első nap körbetekertem a belváros körül, aztán el a tóhoz a közelben, az olyasmi érzés volt, mint a Balaton partján. Május elseje volt, mindeni kint a szabadban (és sokan
hasonlóan ócska biciklin, meg is lepődtem). :-)

Szombat-vasárnap szabad a héten, szombaton lesz a genekkel szervezett ökumenikus nap a fiataloknak, vasárnap pedig Regensburgba megyek Condiával, aki mikor megtudta, hogy aznap szabad vagyok, felajánlotta, hogy magával visz. Jövő héten pedig hétfő és szombat a szabad megint, úgyhogy most lesz egy hosszú hétvégém, hogy kicsit utolérjem és kipihenjem magamat. És amúgy is jónak tűnik, mert azon a héten éppen több nappali, és kevesebb esti műszakom lesz, lehet, hogy a legjobb, ha legközelebb elküldöm a beosztásomat, hogy lássátok, mikor tudtok elérni.

Kezdek beleszokni a bankettba, átállni, már tudom, hogy milyen napszak van, és mit készülünk éppen enni (vö. reggeli, ebéd, vacsora), bár a "nap" végén mindig hulla fáradt vagyok. De szerencsére nem mindig hajnalig tart, általában (2)-3-4-ig. Szokom a minimum 11 órát is (bár
már fordult elő egyszer olyan extrém helyzet, hogy csak 9 órát dolgoztunk, és ma is 9 és fél óra alatt végeztünk...) :-) csak ne lenne az a rengeteg eltörölgetni való pohár... ma már biztos voltam benne, hazamegyek, és otthon is fényesre fogok suvickolni minden poharat minden mosogatás után, svungból... :-)

Puszi, a hétvégén akkor még jelentkezem, illetve a szabadságot kell még véglegesíteni

Rita

Hiányos május eleje...

(Itt akadnak pótolnivaló hiányosságaim...)

Noiék május utolsó hétvégéjén jöttek, illetve már kicsit előbb, péntek este érkeztek. Az a napom nagyon kaotikusra sikerült, kiderült, hogy mind a két hétvégi napra nem engednek el a munkából, mert esküvő van; Princiék szintén Németországból, egy lelkigyakorlatról jöttek át, du-ra ígérték magukat, de mindannyian elfelejtettük, hogy hosszú hétvége van, csak álltak a dugóban; közben pedig Gianna telefonált, hogy szerzett egy biciklit, és hozzák a szülei az aznapi collegamentora… Noiék csak beestek, Sherlock Holmes-ot megszégyenítő taktikákkal sikerült találnunk egy zsúfolt olasz pizzeriát – a konkurenciával, a Sheratonnal szemben – ahol ugyan nyomába sem ért a kiszolgálás színvonala a mienknek (így a collegamentot sikerült lekésnem), de azért csak jó érzés, ha nem nekem kell egyszer felszolgálni… És aztán még a fokolárt is elcsíptem, úgyhogy el tudtam hozni a biciklit… A török lagzi nehezét megúsztam azért másnap, mert déltől dolgoztam már, és a vasárnap így megmaradt nekünk. Megismerkedtem az ismerőseikkel, sétáltunk egy nagyot a városban, a még ugyan nem túl jellegzetes május végi hideg időben, kipróbáltuk a 3D-s szemüveges mozit, megállapítottuk, hogy semmi extra, telefonáltunk az otthon éppen mosni készülő Andrissal, elmentünk a késői esti misére, amit végül más tartott, de jópofa volt, hogy utána teázgatás volt még a templomban, én pedig közben hazarohantam Princi e-bay-es csomagjaiért, a szobaberendezés részét képező dobozokból előkotort egerek, meg egyéb ex-pakk-cuccokért.
Este még éjszakábanyúlóan beszélgettünk; és most az egyszer, a vendéglátókon, hallottam a bajor akcentust!

A hétfő avval az eufóriával telt, hogy van biciklim!!! :-) Azóta mindenhova avval járok, nagyon praktikus, és élvezem is, mert így messzebbre jutok el, mint eddig. Mindjárt azzal kezdtem, hogy körbebicikliztem a belvárost, aztán nem bírtam ki, elindultam a tó körül is egy darabon, gyönyörű tájakon. A tuti befutó program szabadnapokra innentől az lett, hogy felpattanok a biciklire, eltekerek egy darabig, egy-két órát, aztán kiülök a napra, tópartra, stégre… Május elseje ideális nap volt, végre tavaszi meleg, ragyogó napsütés, mindenki a szabadban, gyalog, biciklivel, görkorival, gyerekkel, nagyszülőkkel, kutyával. Este Erlangenben genegység, Giannát búcsúztattuk, most hivatalosan is kikerült a genegységből, szeptemberre készül, Loppianora.