Hiányos május eleje...

(Itt akadnak pótolnivaló hiányosságaim...)

Noiék május utolsó hétvégéjén jöttek, illetve már kicsit előbb, péntek este érkeztek. Az a napom nagyon kaotikusra sikerült, kiderült, hogy mind a két hétvégi napra nem engednek el a munkából, mert esküvő van; Princiék szintén Németországból, egy lelkigyakorlatról jöttek át, du-ra ígérték magukat, de mindannyian elfelejtettük, hogy hosszú hétvége van, csak álltak a dugóban; közben pedig Gianna telefonált, hogy szerzett egy biciklit, és hozzák a szülei az aznapi collegamentora… Noiék csak beestek, Sherlock Holmes-ot megszégyenítő taktikákkal sikerült találnunk egy zsúfolt olasz pizzeriát – a konkurenciával, a Sheratonnal szemben – ahol ugyan nyomába sem ért a kiszolgálás színvonala a mienknek (így a collegamentot sikerült lekésnem), de azért csak jó érzés, ha nem nekem kell egyszer felszolgálni… És aztán még a fokolárt is elcsíptem, úgyhogy el tudtam hozni a biciklit… A török lagzi nehezét megúsztam azért másnap, mert déltől dolgoztam már, és a vasárnap így megmaradt nekünk. Megismerkedtem az ismerőseikkel, sétáltunk egy nagyot a városban, a még ugyan nem túl jellegzetes május végi hideg időben, kipróbáltuk a 3D-s szemüveges mozit, megállapítottuk, hogy semmi extra, telefonáltunk az otthon éppen mosni készülő Andrissal, elmentünk a késői esti misére, amit végül más tartott, de jópofa volt, hogy utána teázgatás volt még a templomban, én pedig közben hazarohantam Princi e-bay-es csomagjaiért, a szobaberendezés részét képező dobozokból előkotort egerek, meg egyéb ex-pakk-cuccokért.
Este még éjszakábanyúlóan beszélgettünk; és most az egyszer, a vendéglátókon, hallottam a bajor akcentust!

A hétfő avval az eufóriával telt, hogy van biciklim!!! :-) Azóta mindenhova avval járok, nagyon praktikus, és élvezem is, mert így messzebbre jutok el, mint eddig. Mindjárt azzal kezdtem, hogy körbebicikliztem a belvárost, aztán nem bírtam ki, elindultam a tó körül is egy darabon, gyönyörű tájakon. A tuti befutó program szabadnapokra innentől az lett, hogy felpattanok a biciklire, eltekerek egy darabig, egy-két órát, aztán kiülök a napra, tópartra, stégre… Május elseje ideális nap volt, végre tavaszi meleg, ragyogó napsütés, mindenki a szabadban, gyalog, biciklivel, görkorival, gyerekkel, nagyszülőkkel, kutyával. Este Erlangenben genegység, Giannát búcsúztattuk, most hivatalosan is kikerült a genegységből, szeptemberre készül, Loppianora.