Genek, barátok, utazás

Sziasztok!

Na, a vasárnap nem jött össze, mármint internet szempontjából, mert nem is voltam itthon... De az egész hét eléggé tele volt, inkább az elején kezdem:
hétfő este a telefonos genegység; nagyon hiper-szuper modernnek tűnik, de valójában kicsit béna volt, mert nem volt kihangosítónk a telefonon, és ketten próbáltuk a kagylóból kihámozni, hogy mit mondanak a többiek... nekem nehéz volt figyelni, pláne, hogy németül hallom halkan a szöveget - de a semminél biztos, hogy jobb, és most éppen szanaszét vagyunk, Nürnberg, München és Lipcse, a különféle gyakorlatok miatt. Úgy látszik, a tavasz már megtette a hatását, mert másnap, az új ifjúságos találkozón hárman voltunk összesen, a messzebbről jövők nem kerültek elő. De azért így is jól sikerült, az a lány is ott volt, akinek aztán a hétvégén a szülinapjára mentem. A fokolár egész kihalt volt, mert azon a héten nyaralt a többség. Így aztán kölcsön tudtam kérni egy biciklit is, ami egyébként majdnem gyenesi hangulatú volt, legalábbis ami a váltóját illeti, mindenképpen... :-) Condia vitte végül aztán vissza, aki utólag minden elismerését kifejezte, hogy hogyan bírtam olyan gyorsan menni vele (az önálló életet élő váltó ugyanis mindig visszamászott a legnehezebb fokozatra...)

Szerdán mentem a vendégségbe Frau Gezicihez, így legalább van egy munkán kívüli kapcsolat is azzal a néhány emberrel, aki ott volt. Jó későn értünk oda a hosszú nap után, azt hitték már nem is jövünk. Nagyot vacsoráztunk, beszélgetés (meg csomó pletykálás, hajjaj), aztán fényképeket néztünk. Közben a szintén ferdeszemű lány, nő, aki a minibárt csinálja a szobákban, meginvitált Ázsiába, mert hogyhogy, még nem jártam ott? Menjünk jövőre, megyünk? - menjünk. Elképzeltem magam, amint a fülöp-szigeteki házában "hawaiiozunk"... :-)
Másnap olyan fura volt, hogy már nem szerepeltem a heti beosztáson, semmilyen variációban (mert a "Hejj" komoly nehézségeket okoz :-) ), mostantól a banketten vagyok, jobb is, mert az étteremből már elég volt. Gondolom az elején ráadásul sok szabadnapom is lesz, mert ott mindenki mínuszban van a plusz napokat illletően, míg az étteremben általában, főleg ilyen "sokvásáros" időszakban, plusz egy-két-három nap az általános. (Azaz, azok jártak rosszabbul, akik bankettről mentek az étterembe...)

Közben alig vártam a hétvégét, ami, csodák csodája, kérés nélkül szabad, megvolt már minden, hogy szombaton kirándulni megyünk, vasárnap pedig én esetleg Bambergbe - de utolsó pillanatban, pénteken kiderült, hogy mégis dolgoznom kell szombaton. Cserébe kaptam egy fél szabadnapot, ami jól jött, mert akkor még viszonylag megbízható volt az idő, elmentünk az állatkertbe, ami állítólag ilyen-olyan híres, és ahol, mint rájöttem, már kb. 10 éve nem jártam... minden lehetségeset megnéztünk, ami csak mozgott, mászott, visított, vagy nem, lesújtó pillantásokat vetett felénk, afrikai vagy indiai, ronda, vagy rondább, vagy olyan randa, hogy az már szép; és sétáltunk, utána haza is. Jópofa, mert egy erdőben van az egész, mondtam is, így legalább majdnem olyan, mintha mégis kirándulni mentünk volna. És mi is jópofák voltunk, mert már lógott az eső lába, mikor megvettük a jegyet, és a többség kifele jött, de aztán nem áztunk el, és sok kisgyerekes család is előbukkant... a kitartóak! :-) Hazafele megtekinthettem Nürnberget "by height", egy toronyház 22. (!) emeletéről, kár, hogy csak két irányba volt ablak... de az is szép volt.
Este raclett-et sütöttünk, végre tudom, hogy miben különbözik a fondue-től. Ezen a héten amúgy csupa egzotikusat ettem, hétfőn tortillát Condiánál (az is gyorsan megvan), a fokolárban sajtos sült padlizsánt, Fr. Gezici tavaszi tekercseket meg zöldséges csirkét sütött, kambodzsai módra (ezek szerint ez nem is szigorúan kínai kaja), vasárnap pedig brazíliai kókusztejes halat; mondtam is mindenkinek, hogy átigazolok, mert sokkal finomabb, mint a szállodában. A szerda-csütörtöki karib menünek már híre van, egy csomóan majd meghalnak a kíváncsiságtól, hogy milyen lehet az az unalmas, az a legrosszabb itt szerintem, valószínűleg azért is, mert az aztán tényleg minden héten ugyanaz.

Szombaton, amikor mindennek a tetejébe egyszercsak az is kiderült, hogy végül mégsem 140 fős lesz az a csoport, akik miatt nekem is be kellett állnom, hanem csak száz körül lesznek, csak azért nem ütött meg a guta, mert az idő elég változékony volt, nem hiszem, hogy el mertünk volna menni messzire, erdőbe. De a reggeli már laza volt, az előző napok után, és a csoport sem volt vészes, úgyhogy nem sikerült olyan szörnyűen a nap, és este a buliba el tudtam menni. Bár elég húzós volt, csak ledobtam a ruhámat, zuhanyoztam, átöltöztem, és mentem tovább, mert, persze, sokáig tartott pont aznap a munka. Teszteltem a sajátos lelkivilágú váltót, örültem, hogy végre biciklizhetek, nem tudom miért, de nyáron, Milánóban az hiányzott a legjobban. Aztán fergeteges Tabu-parti, rajzos változatban, ékes német nyelven - tudjátok, milyen hülye szavak tudnak lenni ezekben a játékokban... és akkor még ha érted is, olyanokat kell lerajzolni, mint "éjjeliszekrény", ágy és lámpa nélkül... :-) jól szórakoztunk, bár az elején kicsit nehezen indult el a dolog, talán mert többfelől voltunk, nem ismert mindenki mindenkit. Bicikliút haza, és még nekiállhattam pakolni, mert közben sikerült megszervezni, hogy ottalhassak Münchenben. Bamberget töröltük, mert nem volt jó az idő, Regensburgot elhalasztottuk, mert ott van egy gen, aki körbe is tudna vezetni, de pont most nem ért rá, meg az ottani fiataloknak is kellene majd szervezni valamit ígyis-úgyis; Münchenben pedig állítólag pont vasárnap nagyon olcsóak a múzeumok, és ahhoz nem kell napsütés sem.

Vasárnap reggel fél kilenckor rájöttem, hogy tényleg, keletre néz az ablakom, és gyönyörűen, szinte vakítóan tűz be reggel a nap, csak én ezt az esetek többségében nem látom, mert vagy órák óta dolgozom, vagy még alszom, végre egyszer. Minden lehetségeset kinyitottam, függönyöket elhúztam... Egyébként már, amint lehet, nyitott ablak mellett alszom éjszaka, csak óvatosan egyelőre, mert nem akarok újra megfázni. Szóval három óra zötykölődés után - ami nem igazán zötykölődés, ez csak a költői túlzás, mert olyannyira modern vonatok, hogy emeletesek, pedig sima Regionalbahn - találkoztam Crisleide-vel Münchenben, egy brazil gen lány, aki most itt tanul, és próbál még egy darabig maradni, mert német barátja van. Nagyon lelkes volt, hogy mi mindent megmutat majd, nem is jutott mindenre idő, pedig abszolút kihasználtuk a két napot. Főztünk, délután megnéztük az egyik képtárat, röpke két óra alatt :-), aztán sétáltunk egy hatalmas parkban, nem is tudom, hogy fér el egy ilyen, egy nagyvárosban, aztán mise, megnéztük a híres helyeket mint pl. a Marienplatz, meg a boltos, "shoppingolós" Váci utcákat (három H und M szó szerint egymás után!), vacsora, aztán vissza a városba, mert a fiúk egy későbbi misén voltak. Ezek ikrek, és valami szörnyű, hogy mennyire hasonlítanak egymásra :-)) További egy órát vártunk és fagyoskodtunk kint, mert egy harmadik srác, asszem a kórusukból, valami művészlélek-Vacskamati típus, elfelejtett jönni, csak 11-re. De nem volt baj, mert beszélgettünk, olyan hol németül, hol olasz-spanyol-portugál beütéssel. Mint utólag kiderült, aki a barátja, az portugálul, a másik spanyolul beszél a lánnyal, de ilyen árnyalatnyi különbségeket én még nem tudok érzékelni... :-) Viszont 90%-ban értettem, amiről szó volt... Legalább kicsit megismertem az itteni geneket is, bár Ottmaringban már találkoztunk.
Egy hotelnek a bárjába ültünk be, ahol végre felolvadhattam, és forró kakaót ittam sűrűn Daddyre gondolva. :-) Szép hely volt, elegáns is, de a legjobban annak örültem, hogy nem nekem kell előkészítenem a latte macchiato-t!! :-)) És München tiszta praktikus, hajnali 1-2-ig járnak a metrók!

A másnapi korán kelésből ezek után nem lett semmi, de azért eljutottunk a Kastélyba (Schloss Nymphenburg), tó előtte, patak és erdő mögötte - Bazsi!! :-) Mondtam, ha milliomos leszek, elfogadom kérónak - de csak a Festetits kastély után! Bolyongtunk egy sort a kertben, de megint iszonyú hideg volt, nem az a kiköpött parkban-bolyongós idő... mikor az eső is rákezdett, akkor végképp feladtuk, hazamentünk brazil ebédet főzni, meg fényképeket nézni. Otthon, mondanom sem kell, újra kisütött a nap, de nem elmentünk hazulról, hanem ravaszul kiültünk az erkélyre napozni - így kicselezve a rosszidőt egy órán át dolce vita volt, le is barnultam kicsit, és csak utána jött az újabb dörgés-villámlás-jégeső, amikor kiléptünk a házból, de akkor már az állomásra indultunk... hehe. Az erkélyen, az tiszta luxus volt, mint egy szálloda, hatodik emelet, pazar kilátás, a ház tövében az Isar, és süt a nap... :-)
Ma bezzeg nem süt, itt Nürnbergben megint hűvös van, ha süt is, fúj a szél. De találtam egy szuper kertet, felfedeztem a vár eddig ismeretlen részeit, mert olyan béna, egy kis átjárón keresztül lehet eljutni a várkertbe, ami nem is tűnik fel, mert fal van körülötte, meg mert a kert másik része az maga a városfal... a végén kiderült, hogy ápr. 1-től van amúgyis csak nyitva, jókor jöttem! Aztán itt is utolért az eső.

Huh, pont. A többit élőben, mert jövök haza!!
Puszi!

Rita